Carl Johnson egyfajta felvezetésképpen már járt a megyében, de most az elnökjelölttel együtt járták körbe a megye legnagyobb városait, ahol a liberális konzervatív politikus ígéretéhez híven, mindenhol egy-egy tematikus kerekasztal beszélgetésen vett részt George Taylor. A vitákat egy helyi vezető moderálta le, és nem csak konzervatívok, de a Progresszív Párt hívei is részt vehettek, sőt a nézőközönség a beszélgetés után kérdezhetett is az elnökjelölttől.
Az első ilyen beszélgetésre Davenport városában került sor, ahol a középpontban a nyugdíjasok álltak. A beszélgetésen a nyugdíjas klub vezetői kérdezték a reformpárti jelöltet, hogy miként képzeli el nyugdíjasok helyzetét elnöksége alatt. A beszélgetésből úgy tűnt, a jelöltnek sikerül meggyőznie a résztvevőket programjáról, és megerősítette őket abban, hogy soha nem maradnak magukra, ha Taylor lesz az elnök. Délután a nyugdíjas klub tagjai egy meglepetés előadást is tartott a politikusoknak.
Másnap Waterloo-ban tartottak beszélgetést, melyen meglepő módon sok nem konzervatív szimpatizáns is jelen volt, sőt maga a koordinátor is bevallottan a baloldali politikát támogatta. Ennek ellenére a beszélgetés kulturált körülmények között zajlott, ahol a külpolitika volt a középpontban. Taylor továbbra is hangsúlyozta, hogy szükség van ciron hadseregre, mely meg tudja védeni hazánkat, ha szükség van rá, de nem szabad agresszív külpolitikát folytatni, mert büszke, de kis ország vagyunk.
A Dubuque-i beszélgetést a helyi vállalkozó szövetség elnöke vezette, és ennek megfelelően a gazdasági kérdések kerültek a beszélgetés középpontjába. George Taylor Reform Párti elnökjelölt a korábban a TV-s vitában is megjelent programjának pontjait erősítette meg, és hangsúlyozta, hogy szükség van a ciron kis- és középvállalkozásokra, hogy egy erős országot építhessünk. Csak külföldi vállalatokra nem lehet építeni gazdaságot, de persze külföldi befektetőkre is szükség van, persze nem a helyi vállalkozások rovására.
Ankeney városában a vita középpontjában a szociálpolitika, és a munkások helyzete volt a fő téma. Ezen belül is jelentős kérdéseket kapott a jelölt, azzal kapcsolatban, hogyan szeretné legyőzni a munkanélküliséget, és hogyan áll a szakszervezetekhez. Ez a témakör sem érintette érzékenyen az elnökjelöltet, és csak megerősíteni tudta, ami a korábbi vitában elhangzott. Hangsúlyozta, hogy piaci alapon kell legyőzni a munkanélküliséget, és nem segélyeket kell nyújtani, hanem munkahelyeket kell teremteni.
Cedar Fallsban a helyi rendőrfőnök vállalta magára a vita vezetését, ami a politikusoknak ugyan meglepő lehetett, de a helyiek között nagy tiszteletben álló rendőrfőnök fesztelenül vezette le a beszélgetés. A vezető személyének köszönhetően is a rendfenntartás, és a belbiztonság volt a beszélgetés központjában, ahol az elnökjelölt arról is beszélt, hogy a megyéknek saját kezébe kell venni a belbiztonság kérdését, és csak minimális állami rendőrség kell, a rendőrséget nem központilag, hanem helyi szinten kell vezetni, és helyi szinten kell megválasztani a rendőrfőnököt.
A következő nap Marion városában volt a kerekasztal beszélgetés, amelynek fő témája a mezőgazdaság volt. A beszélgetést egy helyi gazda vezette, melynek fő témája az volt, hogyan lehetne fellendíteni a ciron mezőgazdaságot. Az elnökjelölt megerősítetett, hogy a gazdaságnak ezen ága igen fontos szerepet tölt be az ország életében, és növelni kell a termelékenységet az országban, hogy minél többen dolgozhassanak ebben a szektorban. Azonban fontosnak tartotta kiemelni, hogy a nagyipari termelés helyett a családi birtokok kiépítése a fontos.
A megye legnagyobb városában, Wintersben két ilyen program is volt. Az elsőn a megyei bankárszövetség elnöke kérdezte elsősorban az elnökjelöltet, és a pénzügyi szektor szerepéről beszélgettek. A második vitán az oktatás volt a középpontban, ahol egy helyi egyetemista vezette a kerekasztal beszélgetést. Taylor kihangsúlyozta, hogy az oktatásnak fontos szerepe van, nem csak gazdasági szempontból, de a megfelelően képzett politikusok is fontosak, hogy szakmai alapon tudjanak dönteni a megyék és az ország vezetői.
Ezután a Larimor-i beszélgetés következett, ahol újból a külpolitika került terítékre. George Taylor továbbra is azt vallotta, hogy az országnak az ENSZ tagjaként kell elképzelni a jövőjét. Azt is elmondta, hogy azt vallja, hogy a karibi térség fontos gazdasági partnere lehet az országnak, illetve megnyugtatta a választókat, hogy továbbra is támogatja Izrael létrejöttét, ami a Közel-Keleti térség stabilizálódáshoz elengedhetetlen. Az erőszak azonban nem szerepel a tervei közt, így hiába a kommunista terjeszkedés Kelet-Európában, pacifista külpolitikát kíván folytatni, minden eszközzel megakadályoz egy újabb világégést.
A Mason City-ben tartott beszélgetés középpontjában a kultúra állt, ahol a beszélgetést a helyi színház igazgatója vezette. Emellett a megyék jogainak kérdése is felmerült egy helyi önkormányzati képviselőnek köszönhetően. Taylor hangsúlyozta, hogy az erős kulturális alapok nélkül nem létezhet önálló állam. A megyék jogait illetően megerősítette korábbi politikai programját, miszerint fontosak a megyei jogok, és megfelelő egyensúlyt kell találni a megyék és a központi hatalom joghatósága közöt.
Az utolsó kerekasztal beszélgetésre Albert City-ben került sor, ahol az egyik legfontosabb téma a gazdaság került újra terítékre. A beszélgetés során az elnökjelölt megnyugtató választ adott az adópolitikát illetően, miszerint a lehető legalacsonyabban kell tartani az adók mértékét. Az esemény után egy sajtótájékoztatót is összehívott az elnökjelölt, ahol megköszönte a résztvevőknek az összes vitán a megjelenést, és a kérdéseket a nézőtérről. Emellett megköszönte Carl Johnsonnak, hogy megszervezte a megyei kampányt és a beszélgetéseket. Az elnökjelölt pozitívnak értékelte a megyei hangulatot és mindenkit arra buzdított, hogy minél többen menjenek el szavazni.